TNS (Trapped Neutrophil Syndrome)

A TNS a border collie-ban kimutatott öröklött, halált okozó immun-rendellenesség. A betegséget állatorvosok, Frazen Allen és Boyd Jones ismerték fel Új-Zélandon, Judy Vos (Clan Abby Kennel) segítségével. Habár létezését már régóta sejtették, a tudósok csak nemrég értették meg a működését, hogy milyen hatása van és az öröklődését. A kutatás nagy részét doktor Alan Wilton és kutatócsoportja végezte a New South Wales-i egyetemen Ausztráliában.

A fehérvésejtek a neutrofilekből képződnek, amelyek a csontvelőben termelődnek, és az egészséges állatoknál a véráramba jutva a fertőzések ellen védenek. A TNS-beteg állatoknál a neutrofilek nem jutnak ki a csontvelőből, így az állat immunrendszere nem tud megfelelően védekezni a fertőzésekkel szemben.

A tünetek nagyon sokfélék lehetnek attól függően, a kölyköt milyen fertőzések érik, éppen ezért volt nehéz felismerni ezt a rendellenességet korábban. Még manapság is csak nagyon kevés állatorvos van tisztában Nagy-Britanniában a betegséggel. A tünetek már kéthetes kortól megjelennek. A beteg kölykök általában kisebbek, mint alomtestvéreik, lassabban is nőnek, és gyakran a pofácskájuk beesett és a szőrzetük is fénytelen, rossz állapotú. Egyéb tünetek lehetnek a hányás és hasmenés, magas láz, megduzzadt és fájó ízületek és sántaság. A legtöbb kölyök már a tenyésztőnél mutatja a tüneteket, és 4 hónapos kora előtt elpusztul vagy el kell altatni. A legtovább élő TNS-s beteg 2 éves és 8 hónapos volt.

A tünetek megjelenése gyakran egybeesik az első oltással, mivel általában ez a kölykök immunrendszerét érő első támadás. Az élő oltóanyaggal történő oltásnak az a célja, hogy "utánozzon" bizonyos fertőzéseket, ezzel a kölyök immunrendszere elkezdjen antitesteket termelni, hogy a fertőzésekkel később meg tudjon birkózni. A TNS-beteg kölyköknél persze nem így történik, és a kiskutyánál kialakul a betegség. Ezért is fontos, hogy ha egy kölyöknél úgy véljük, TNS-es, semmilyen formában ne kapjon oltást.

Egészen mostanáig a betegség megállapítása nehézkes volt, és bonyolult technikákra volt szükség hozzá. Ha a kölyök mutatta a fent leírt tüneteket, a vérét megvizsgálták, és az alacsony neutrofilszám TNS-t jelenthetett, de nem biztosan, hiszen más tényezők, mint például vírusos vagy bakteriális fertőzések szintén okozhatják. A csontvelő-biopszia a legjobb módja a betegség felismerésének, mivel ha a neutrofilszám a csontvelőben magasabb, mint a vérben, kijelenthető, hogy ezek csapdában vannak, ezért is nevezik trapped neutropil syndrome-nak (nagyjából: csapdába esett neutrofilok tünetegyüttese).

Nemrég doktor Wilton és csapata az UNSW-n bejelentett egy kromoszómatesztet a betegségre, a teszt képes kimutatni azt a kromoszómát, amelyen a TNS van a beteg és hordozó állatoknál, így ma már lehetséges a diagnózis felállítása fájdalmas csontvelő-biopszia nélkül is.

A kutatók bizonyították, hogy a betegség öröklődésének módja recesszív, vagyis mindkét szülőnek hordoznia kell a gént, hogy beteg kölyök szülessen. Jelenleg a markerteszt csak a gyanús esetekben és csak bizonyítottan beteg vagy hordozó llatok közeli rokonainál alkalmazható. A kutatás célja kifejleszteni egy DNS-tesztet, amely minden border collie-nál használható, így az az összes tenyészvonal tesztelhető lesz, és ki tudjuk szelektálni a betegséget a génállományból.

Alan Wiltonnal kell felvenni a kapcsolatot, ha a betegség gyanúja merül fel, akinek minél több ilyen esetre van szüksége kutatása folytatásához.

http://cranberrycottage.hu