A Border collie története

Mint tudjuk, minden kutya távoli őse a farkas, ám a border collie-ról és elődeiről csak a középkor óta vannak feljegyzések, ábrázolások, így a nagyon régmúlttal nem foglalkozunk. Azonban a farkas jellemzők könnyen megfigyelhetők a border collie munkája során. Az az óvatos megközelítés, mellyel becserkészi a nyájat, a lopakodó és lapuló mozdulatok és tekintete, mellyel úgymond mágikus hatást gyakorol a prédára, mind az őséhez köthető. Ez a hipnotikus nézése olyan erejű, hogy képes rávenni a birkákat, merre menjenek. Terelési stílusa egyedülálló, tekintetével és különleges osonó mozgásával irányítja a rábízott állatokat a baromfiktól egészen a szarvasmarhákig. Hogy valóban a nézésében van-e valami különleges, vagy csak szimplán ismeri a telepátiát, nem tudni, ami a lényeg, hogy ő tudja a legjobban, hogyan kell terelni a nyájat. Hihetetlen energiával rendelkezik, képes naponta akár 80 km-t is lefutni.
Egyelőre azonban ne szaladjunk előre, kezdjük a legelején.

A kezdetek

A mai angol, ausztrál és újzélandi kutyák ősének tartott juhászkutyákat, azaz eredeti nevükön "shepherd dog"-okat vélhetőleg a rómaiak és a vikingek hurcolhatták be magukkal a Brit szigetekre, ám sajnos erről írásos emlékek nem maradtak fenn, főleg azért sem, mert akkoriban a szegények kutyájának tartották, akik írni-olvasni nem tudtak, így tenyésztési feljegyzések sem készültek a jövő nemzedékének. Ezekre a feltételezésekre, hogy a nép kutyája volt, korabeli festmények utalnak és mesélnek, valamint régészeti leletek alapján találgathatunk. Erre a "shepherd dog"-ra visszavezethető valamennyi juhászkutya, kezdve a hosszú és rövid szőrű collie-tól a bobtail-en (Old English Sheepdog) át, a border collie és bearded collie-ig egyaránt.

Az ember egyik legrégebbi létfenntartó tevékenysége a gazdálkodás és az állattartás, ezért a kecske- és juhnyájak, illetve marhacsordák ősrégi idők óta a gazdagság jelképei. A haszonállatok tömeges tartása kutyák nélkül elképzelhetetlen lett volna, hiszen egy-egy nyáj olykor 1000 - 1500 birkából is állt, amit a pásztor egyedül aligha tudott volna kezelni. A kutyák általában párban dolgoztak, és a nyáj két ellentétes oldalát foglalták el, lopakodtak, vagy ha kellett villámgyorsan cikáztak és terelték a helyes irányba az állatokat. Amennyiben többen dolgoztak együtt, hihetetlen módon tudták kiosztani maguk között a teendőket és tökéletes szinkronban vigyáztak a nyáj egységére.
A brit szigeteken is nagyon hosszú múltra nyúlik vissza a pásztor- és juhászkutyák története, olyan kutyáké, melyek kellően erősek, energikusak és kitartók voltak a nehéz és fáradtságos munka során. Történetük szorosan összefonódott a juhtenyésztéssel, nem is hiába kapták a "shepherd dog" elnevezést. A különböző kelta klánoknak már megvolt a maga jellegzetes pásztorkutya-típusa, melyek kialakulási helyükről kapták nevüket.

Hogy honnan is kapták nevüket a border collie-k?

A border szó maga határt jelent, tehát a nevükben a border a fajta elnevezésének kialakulási helyére, az Angol-skót határvidéken fekvő Border Country-ra utal. A térképen bejelöltük a helyet, hogy vizuális képet is kapj róla.
A collie szó eredete pedig a skótoktól származik, a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. Valódi eredetét azonban homály fedi. Talán a coalley (fekete), vagy a walesi coelius (hűséges) vagy a colley ( skót birkafajta) szóból fejlődhetett ki, ez inkább csak találgatás és nézőpont kérdése.

Ez a néhol sziklás, hegyes-völgyes vidék nedves, hideg éghajlatával igencsak kemény feltételeket teremt az itt élők számára. Ehhez a zord körülményekhez alkalmazkodott az akkori Border Collie. A lakatlan vagy ritkán lakott területeken a birkákat a tél végén szabadon engedték, és csak ősszel gyűjtötték ismét össze, hogy megnyírják, levágják vagy eladják őket. Így a juhászkutyáknak szinte egész évre megvolt az embert, vagyis kutyát próbáló feladata. Mivel a sziget szerencsére mentes volt a nagytestű és a haszonállatokra veszélyt jelentő ragadozóktól, a juhászkutyának elegendő volt csak gyorsnak, mozgékonynak és tanulékonynak lennie, hogy kezelje a nyájat, nem volt szükség nagyobb, robosztusabb, erősebb testre a ragadozók ellen. E kutyák hihetetlenül edzettek, szívósak, bundájuk vastag, vízlepergető. Kemény, izmos testük erőt, kitartást sejtet. A farmerek és a pásztorok a fajta "tenyésztése" során az adott egyed temperamentuma, intelligenciája szerint válogatták a kutyáikat, az hogy milyen volt az adott kutya külleme, az háttérbe szorult, hisz a munkájáért tartották, nem a kinézetéért. A hatalmas intelligenciára, tanulékonyságra és kreativitásra igencsak nagy szükségük is volt számukra, mert a pásztorok gyakran akár napokra egyedül hagyták őket a nyájjal, ők pedig lelkesen terelték és összefogták a nyájat.
A border collie legfontosabb célja, hogy gazdáját feltétel nélkül szolgálja és minden kérését teljesítse. Mindez az évszázadok alatt fejlődött ki, hiszen nagyon sokszor kényszerültek arra, hogy a hegyekből teljesen egyedül, önállóan tereljék vissza a nyájakat, amihez kimagasló kreativitás kellett. Olykor napokig nem ettek és mégis leküzdötték ragadozó mivoltukat, nem bántották a birkákat, inkább úgy vigyáztak rá, mintha a saját tulajdonuk lenne.
Juhászkutya munka közben Ezért a Border Collie mindig aktív kutya volt, nem az alvó típusú kutyák közé tartozik, a túlzott pihenés inkább zavarja, hiszen valahol le kell vezetnie fölösleges energiát. Élénk négylábú, de csak nagyon ritkán ugat. Inkább figyel. Amolyan szemlélődő és érdeklődő típus, alig-alig pislog, de tekintetével mindent lejegyez, hogy később visszaidézze és hasznát vegye. Ezért is elég neki egy-egy trükköt vagy utasítást megmutatni neki párszor és már tudja is használni.

A középkori juhászkutyák

A 12 - 16. század időszakában Anglia iparosodásával és a megannyi háborúval (lásd pl. A Rettenthetetlen c. filmet) a gyapjúipar is erős fejlődésnek indult és mind a nyáj, mind a juhászkutyák egyre nagyobb jelentőségűek lettek. A birkák és nyájak száma egyre több lett ebben az időben. A pásztorok és tulajdonosok érdeke az kívánta, hogy a nyáj és a kutyák egyaránt jó kondícióban legyenek, hogy a lehető legjobban kielégíthessék a piac igényeit.
Angliában és Skóciában különböző, de mégis hasonló típusú kutyák alakultak ki, hiszen a nyájak az egész szigetet bejárták a hajtóikkal és az őket terelő kutyákkal. E kutyák edzettek, könnyedén és jól irányíthatóak, közepes termetűek, fordulékonyak, a zord időjárási körülményeket elviselték és ennek megfelelően a szőrük a széllel szemben erős védelmet nyújtott, akárcsak a jelentős aljszőrzet, ami a vízlepergetést biztosította. A juhászok a munkakészség alapján szelektálták kutyáikat, a kinézet számukra nem számított. Így jutottak el az 1500-as évekre egy kimagaslóan kreatív, élénk, érdeklődő, együttműködő kutyafajtához.

Az első megjelenés és az első terelőverseny

Kép Thomas Bewick könyvéből Ezidőben, 1570-ben John Keys írt egy könyvet Canibus Britannicus címmel, amiben border collie néven említi ezeket a juhászkutyákat. Ám az első border collie ábrázolások azonban csak Thomas Bewick 1800-as évek elejéről származó "A négylábúak története (The History of Quadrupeds)" című könyvében jelennek meg. Robert Burns, skót költő is tökéletesen írja le a border jellegzetességeit. A pásztorok mindig is rettentő büszkék voltak kutyáik képességeire. Ez a büszkeség vezetett 1873-ban az első terelőversenyhez. Ez a fajta megmérettetés megrendezése Mr. Llyold Price nevéhez köthető, ő hozta létre ugyanis az első terelőversenyt egy Bala nevű városban, Észak-Walesben. A versenyre megannyi juhász nevezte be kutyáját, hogy összemérjék erejüket és főleg tudásukat, valamint megmutassák e fajta rejtett képességeit. Talán mondani sem kell, rengeteg ember ellátogatott a városba és a kutyák híre villámgyorsan elterjedt, népszerűségük rohamosan megemelkedett. Maga a verseny úgy zajlott, hogy 100 vad birkát szállítottak a londoni Alexandra Palotába, aholis e nyájat kettéválasztották, néhány állatot a park egy távoli sarkába vitték, majd elengedték, s a kutyáknak a park közepén álló, kicsi karámba kellett a jószágokat beterelni. A juhászkutyák remekül teljesítettek és mindenki csak ámult a különböző kéz és füttyjelekre dolgozó kutyák láttán.
A versenyt végül Mr. James Thompson Tween nevű kutyája nyerte meg. Tween óriási dicsőségre tett szert. A népszerűség és a büszkeség további versenyeket hozott létre: Skóciában 1874-ben, Angliában 1876-ban. Ettől kezdve rendszeresen rendeztek terelőversenyeket, ahol a díjakat egészen 1955-ig Mr. Thompson özvegye, Mrs. Thompson adta át.

A 19. században Viktória királynő egy utazása során találkozott élete első collie-jával, és nyomban a fajta lelkes hívévé vált. Innentől kezdve meggyorsult a collie tenyésztése.

Az első igazi border collie, Old Hemp

Old Hemp egy régi fényképen A mai Border colliek története Old Hemppel kezdődött. Old Hemp 1893. szeptemberében, Northhumberlandben, Adam Telfer tenyészetében született. Anyja, Meg, egy kissé visszafogott, ám éles szemű, fekete juhászkutya volt, míg apja Roy egy fekete-fehér-cser színű, jó temperamentumú kutya volt. Valójában Hemp egy olyan tricolor kutya volt, akit főleg a sötét színű szőrzet uralt és csak a mancsain, a pofáján, valamint a mellkasán ragyogott a fehér szőre. Hemp külsője teljesen megfelelt a mai Border collie standardjának: hosszú, fekete-fehér-cser bundát viselt, füle kicsi és félig felállt. Magassága 21 inch, azaz 53,3 cm.
Olyan kivételes tehetséggel áldották meg az égiek, hogy később a világ egyik leghíresebb terelőkutyája lett belőle. Már hat hetesen nekilátott a nyáj tereléséhez, szinte minden tudás vele született és szinte soha nem kellett tanítani semmire, mert tudta. Azok, akik látták e csodálatos és figyelemre méltó négylábút, soha nem felejtették el, annyira magával ragadta az embert. Hihetetlenül gyorsan és csendben dolgozott, és olyan elszántsággal, hogy néha már fizikai korlátait feszegette. Azon a napon, mikor Old Hemp élete 1901. májusában véget ért, egy kiskutya, az utóda Old Kep látta meg a napvilágot, aki később 45-ször nyert terelőversenyt.

Az ISDS és a Kennel Club

1906-ban a Border Country juhászai megalapították a Nemzetközi Juhászkutya Egyesületet (International Sheepdog Socitey, ISDS), mely napjainkban is működik. Mostantól a fajtára vonatkozó összes információt rögzítik a Tenyésztési Könyvben.

Az ISDS 1955-től vezeti saját törzskönyvét, a pásztorok kutyáit sokáig csak "dolgozó pásztorkutyaként" azaz "working sheepdog" néven regisztrálták, csupán a szőrzet minőségében tettek különbséget, melyek a következők voltak: rövid, hosszú vagy szakállas (bearded). Mr. Reid, a társaság első titkára adta 1976-ban a border collie nevet a fajtának, hiszen a legjobb kutyák az angol-skót határvidékről származtak, és mivel Reid maga is skót volt, így természetesen a collie nevet és nem a sheepdog elnevezést használta. Bár ez csak személyes megjegyzés, de talán jobb is a collie elnevezés, jobban összecseng a "border collie", mint a "border sheepdog". Igaz, minden nézőpont kérdése. Tehát az ISDS-t azért alapították, hogy fokozzák a juhászok és hivatásuk iránti érdeklődést és megbecsülést, illetve megkönnyítsék a jószág kezelését a juhászkutya-állomány minőségének javítása által. A Társaság fő célja ma is a minőség ellenőrzése és javítása, hiszen egy jó munkakutya nélkül a pásztor munkája nem is lenne lehetséges, sem dombos, sem sík vidékeken. Az ISDS törzskönyve a dolgozó juhászkutyák pedigréit illetően az elsődleges információforrás az egész világon mind a mai napig. Felbecsülhetetlen segítség azoknak a tenyésztőknek, akik folytatni akarják a kiválóságra törekvést a dolgozó juhászkutyák tenyésztésében. Az ISDS csak tagjai kutyáit regisztrálja, illetve jegyzi be a törzskönyvbe mint "working sheepdog"; a Társaság ugyanis fajtakérdésekkel nem foglalkozik. Náluk csak a kutya munkája, nem pedig külleme számít. Ha egy ISDS-kutyát gazdája kiállításon akar indítani, a Kennel Clubnál is regisztráltatnia kell kedvencét, ami border collie néven történik.

Border engedelmességi munka

A második világháború után kezdődött a munkaversenyek (obedience) népszerűsége, ahol persze a border colliek vitték el a pálmát. Azonban ezek a rendezvények a Kennel Club égisze alatt zajlottak, így valamilyen módon regisztrálni kellett a kutyákat. 1960-ban, hosszas tárgyalások után a Kennel Club úgy határozott, hogy csak azokat a kutyákat regisztrálja border collieként, melyek már szerepelnek az ISDS törzskönyvében, de ezeket az egyedeket is csupán az úgynevezett obedience nyilvántartásba veszi fel. Az ISDS regisztrációs szám nélküli kutyákat csak "working collie" vagy "working sheepdog"-ként vette fel nyilvántartásába.
Engedelmességi munka
(rajz, celestriastars.deviantart.com) Nagyon sokan ellenezték ezt a döntést, de Whittaker kapitány, az ISDS elnöke, a vezetőséggel egyetértésben elfogadta ezt a határozatot, hogy megőrizze a társaság Kennel Clubbal fennálló jó viszonyát. Ez persze később számtalan problémát okozott.
Kezdődött azzal, hogy sok farmer nem regisztráltatta kutyáit, többek között azért, mert ehhez ISDS tagnak kellett lenni, s a tagdíjra csak abban az esetben áldoztak, ha a társaság terelőversenyein részt kívántak venni.

Ezért az ISDS, hogy ne veszítse el a kiváló munkavonalakat, felnőtt kutyákat is regisztrált, ha azok elvégeztek egy adott terelővizsgát. A szabályzat ugyan ezt csak akkor engedélyezte, ha az érintett kutya szülei már regisztrálva voltak, de erről a legtöbb esetben elfeledkeztek.

1963-ban, miközben az ISDS és a Kennel Club azon alkudozott egymással, hogy fogadják el a border collie-t új fajtának, az az érdekes helyzet állt elő, hogy Ausztrália már rendelkezett saját Border Collie standarddel és saját hivatalos kiállítási címet is adott ki (Challange Certificate néven).
Harry Glover, nemzetközi bíró elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást és megszünteti ezt a felemás helyzetet. Irányításával megalakult a Border Collie Club of Great Britain-t, mert a Kennel Club csak akkor ismerhet el egy új fajtát hivatalosan, ha azt egy specialista klub kérvényezi, beadványához egy fajtastandardet is mellékelve. Sokan úgy gondolták, mindez az ISDS feladata lenne, ők azonban kutyáikat "Working sheepdog" néven törzskönyvezték. 1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Southern Border Collie Club, és ekkor a Kennel Club mindhárom társaság képviselőjét összehívta, hogy közös nevezőre jussanak a fajtaleírást és egyéb fontos kérdéseket illetően. Így végül rendeződött a helyzet, megszületett a régi-új fajta, hivatalosan is border collie néven. A három klub ülése után, 1980. októberében elfogadták a hivatalos fajtaleírást és 1982-ban, a Cruft's kiállításon kiadták az első CC címeket is a fajtának. A megtisztelő feladatra Glovert akarták felkérni, de betegsége miatt Mrs. C. Sutton-nak kellett helyettesítenie, aki az első CC címet kanoknál a Tilehouse Cassius of Beagold nevű kutyának adta, míg a szukáknál Tracelyn Gal-nek. Mindkét kutya később Show Champion lett, mégpedig 1982. július 16-án, a Malvern-ben rendezett National Working Breeds Championship Show-n szerezve meg a szükséges harmadik CC címet.

Tilehouse Cassius Annak érdekében, hogy a fajta tenyésztése ne csupán küllemi szelekció alapján történhessen, csak az a border collie viselheti a Show Champion címet, mely pásztorkutyaként is bizonyít, vagyis elvégez egy meghatározott munkavizsgát.
Az első Show Champion kan, Tilehouse Cassius tenyésztője, Iris Combe azzal az elhatározással kezdett border colliekat tenyészteni, hogy a fajta ösztönös képességeit szép külsővel ötvözze. Évekig járt pásztorkutyaversenyekre és vásárokra, számtalan törzskönyvet tanulmányozott, míg megtalálta azokat a vonalakat, melyeket egyesíteni akart elképzelése megvalósításához. Bár saját magának is voltak kutyái, de nem törzskönyvezett egyedek, és a pillanatnyi helyzetben sajnos a regisztráció volt döntő, nem a kutya munkaképessége, tehát ISDS-regisztrált kutyákat kellett szereznie. Elképzeléseit feltárta Barbara Houseman, az ISDS első női vezetőségi tagja előtt, aki elmondta, hogy Will és Barbara Carpenternek éppen egy olyan alma van, ami Combe-nak kellene, csak nem biztos, hogy Carpenterék adnak is neki kölyköt. Nagy izgalmak és félelmek közepette látogatott el Iris Combe Carpenterék farmjára, Gloucestershire-be. A kutyák és gazdáik egyaránt szívélyesen üdvözölték, de Will mégsem akart neki kölyköt eladni, Brocken Sweep of Tilehouse szerencsére Barbara, aki tisztában volt a fajta pillanatnyi bonyolult helyzetével (regisztrációs problémák, stb.) rábírta egy tricolor kölyök eladására: Ő volt Brocken Sweep. A megfelelő szuka a fekete-fehér Fly lett, George Lloyd tenyészetéből. Őt is Barbara segítségével sikerült megvenni. Tilehouse Cassius, az első Show Champion kan ebből a párosításból származott, s három másik alomtestvére szintén Show Champion lett. Bár a tenyésztőnő kennelében még számtalan Show Champion border collie született, s hiába kellett munkavizsgát is tenniük e cím megszerzéséhez, Iris Combe még mindig azt a nézetet vallja, hogy a fajta igazi királya vagy királynője mindig az a kutya, aki eredeti feladatának olyan kiválóan tesz eleget, hogy elnyeri a legjobb terelőkutyának járó kék szalagot, a Supreme Sheepdog Champion cím jelképét.

A közelmúlt

Az Egyesült Államokban 1995. október 1-jén ismerték el teljes jogú, hivatalos fajtaként, s Magyarországra ebben az évben érkezett az első két border collie szuka, majd 1996-ban az első kan. A magyar állomány, mely sem küllemre, sem viselkedésre nem egységes, de azért vannak szép és jó képességű kutyáink. Bár hazánkban is egyszerre közismert munkakutya és házi kedvenc. A border collie állomány egyetlen országban sem nevezhető egységesnek. Nagyon eltérő lehet például a kutyák mérete, hiszen néhány centinél sokkal fontosabb a terelő ösztön megléte. Christine Charpentier és kutyái Természetesen senkitől sem várható el, hogy birkanyájat tartson otthon, de például az Angol Pásztorkutya Klub rendszeresen rendez képességvizsgákat és terelőversenyeket, és minden érdeklődőnek lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbálja kutyája képességeit, illetve segítséget nyújt a kiképzésben és gyakorlásban. Olyan kennel is létezik Magyarországon, ahol a kutyák nap mint nap eredeti munkájukat végzik, s nemcsak juhokat vagy pulykákat terelnek, hanem elsősorban szarvasmarhákkal dolgoznak. A terelés mellett agility-ben is a border collie a "király": mondani sem kell, hogy 2000-ben a francia Christine Charpentier egy border collie-val lett világbajnok...

A Border Collie a pásztorkutyák királyának számít még ma is. Génjeikben hordozzák e varázslatos ügyességet, és terelőösztönüknek köszönhetően rendszeres bajnokai az agility versenyeknek, de a többi kutyás sportban is élen járnak, legyen az flyball, vagy frizbi, továbbá kiváló nyomkereső, mentő- és terápiás kutyákká képezhetők.

Agility, azaz ügyességi versenyen

Frizbizés közben

Flyball, egy remek rohangálós,
labdaszedő játék

források:
http://www.bordernorthwesthungary.hu/bordercollie.html
http://www.hazunkkorul.info/bordercollie.html
http://cranberrycottage.hu/content/view/29/57/1/1/lang,hu/
http://www.dogsey.com/border-collie.htm
http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5288
http://en.wikipedia.org/wiki/Old_Hemp